Leiner Laura - Szent Johanna Gimi sorozat 1-8., Kalauz 1-2.

SPOLIERT IS TARTALMAZHAT!!!!! ELŐRE IS BOCSÁNAT ANNAK AKI MÉG NEM OLVASTA!!!

Amikor elkezdtem olvasni a Szent Johanna Gimi sorozatot álmomban se gondoltam, hogy egy igazi gimnáziumi életet élhetek át. Az első könyvet olvasva, a Kezdet bevezetett egy gimnázium kezdetébe, hogy a diákok az általános iskola után, milyen életbe csöppennek ha a gimnáziumot választják. A Kezdet megmutatta nekem, hogy a 9.-dik első féléve  alatt milyen sok változás mehet végbe egy tini lány életébe. Elsőnek nem értettem miért csak egy félévet foglal magába egy könyv, de aztán ahogy elolvastam az összes részét megértettem, hogy a könyveknek adott cím pontosan fejezi ki, hogy egy félévben mégis mi történik a diákokkal.

    A Kezdet rámutatott, hogy egy gimnáziumba érkező lánynak, hogy kezdődik el az élete, hogyan kezd barátokat szerezni, hogyan kezdődik el a tanulása, hogyan kezd az iskola mindennapi életében részt venni. A Kezdet részben Leiner Laura bemutatja, hogy milyen az amikor egy stréber lány, hogy szeret bele a gimi menő fiújába. A Kezdet című rész megmutatta nekem, hogy milyen az amikor a menő fiú mégis észre veszi a stréber lányt és mindent megtesz, hogy felhívja magára a lány figyelmét. Ebben a részben barátkozik össze a kissé ügyetlen lány azaz Reni és a kezdetben emós majd habókos, bohókás lánnyal Virággal. Reni és Virág barátsága széttéphetetlen és örökre szól. Az ő barátságuk mondhatni tökéletes, mindent megtudnak beszélni, egy-egy fél mondatból értik egymást.

    Az Együtt című könyvben a 9.-dik osztály második félévében, már  kialakultak a gimi klikkjei. Sose gondoltam, hogy egy csapat lány annyira képes nevetségessé tenni magát, hogy egy picikét is felhívja magára a menő fiúk figyelmét. Vegyük például Edinát, mindent megtesz azért, hogy Cortez közelében tudja magát és arra vár, hogy Cortez meglátja és beleszeret. Edina annyira elkötelezett, hogy szégyenérzet nélkül az összes fiú haverral végig kavar, csak azért hogy Cortez-t féltékennyé tegye. A sorozat végére azért egy kicsit észhez tér és már nem akar az iskola összes fiújával kavarni.

   Az Egyedül című könyvben a 10.-dik első felében történik egy igen szomorú mélypont, mikor Virág megismeri a szerelmet egy emós fiú személyében, akit Doriánnak hívnak. Egész végig Reni-vel és Virággal izgultam végig, hogy mi fog történni. Azt gondoltam ekkor még, hogy az ő barátságuknak semmi sem árthat, még egy fiú barát sem. De mire a könyv végére értem már szó szerint gyűlöltem Virágot, hogy hogy tehette azt Renivel, hogy szó nélkül ott hagyta a hidegben. De végül is ebből is sült ki egy igazán jó dolog. Amikor Reni felhívta Cortez-t, és Cortez és Ricsi elmentek értük akkor történt az első olyan dolog, amiből tudtam bármi is fog ezek után történni ők ketten, Reni és Cortez a történet végére össze jönnek. Ebben a félévben Cortez már beújít egy igazán ellenszenves barátnőt, aki ki nem állhatja Renit. Sose gondoltam volna, hogy egy lányt valaha ennyire elítélnék mint Vikit, a punk hercegnőt.

A Barátok című könyv a 10.-dik második félévét mutatja be, itt már Reniék egy kicsit érettebben viselkednek. Már már érezhető, az első pár oldalon, hogy valami igen fontos fog történni. Ahogy a történetet olvastam végig élhettem egy igaz barátság újjáépülését. Egy megtört lány átváltozást, egy fiú érdeklődését, és egy heves és érdekes dolog feledését vagy titoktartását. Ebben a félévben a szereplőkkel együtt esek túl egy régi-új barátság kezdetén, egy külső megváltoztatásán, két fiú közti feszültségen, egy igazán érdekes kiállításon, Ricsi döbbenetesen látványos motorján, egy ijedt rosszulléten, egy csodás Balatoni kiránduláson és egy igazán furcsa könyvtári jeleneten. Ha már szóba esett a könyvtári jelenet, Reni és Arnold igazán jó barátok, de sajnos ez csak egy felől van így. Ahogy az lenni szokott, az egyik fél mindig beleszeret a másikba, csak itt most nem a lány lesz szerelmes hanem a fiú. Eléggé döbbenten és fájdalmasan olvastam végig, hogy az egyik szereplő kiesik Reni életéből. A könyv olvasása során soha nem is jöttem rá, hogy Arnold így érezne Reni iránt. De amikor a könyvtárban megtörténik a csók, és ezt Dave félre értelmezve kürtöli szét rosszat okozva Reninek. Soha nem is sejtettem, hogy Arnold az egyik kedvenc szereplőmből átmehet az egyik utálom szereplővé. Ahelyett, hogy boldognak akarta volna látni Renit, inkább egyre inkább csak azt érte el, hogy Reni eltávolodott tőle. A történet végére egy jó momentum született, hogy Cortez tudta, ha Arnold elmegy több esélye lesz Reninél. A történet végén egy igen váratlan fordulatot lép meg Cortez, Reni pedig nem is sejti.

   A Remény című könyv a 11.-dik első félévéről szól, amikor mindenki visszatér a nyárról és beindul az utolsó előtti év. Nagyon imádtam azt, ahogy Reni azon töri magát, hogy vajon ki az a titokzatos fiú akitől az ajándékát kapta. Az idei félév arról szól, hogy hogyan élhetjük át a szereplőkkel a szerelmet, a csalódást. Igen mérges voltam amikor a történetben a Dave személyiségét lopták. Szerettem, hogy Laura a történet írása közben figyelt arra, hogy ahogy telt az idő Reni úgy vált felnőtté és bár mindvégig voltak nehézségek, Reni könnyű akadályként vette őket. Amikor Reni és Cortez végre össze jöttek velük együtt örültem és velük együtt ünnepeltem. Nevetve és sírva olvastam végig ezt a rész. Nagyon imádtam benne minden egyes pillanatot jót és rosszat is egybe véve.

   A Ketten című könyvben együtt izgultam Renivel, hogy vajon Cortez meddig marad mellette, együtt éltem át vele a kérdésekkel és kétségbeeséssel vegyített érzéseket. Együtt éreztem Cortez-zel amikor azon volt, hogy hogyan bizonyítson Reninek, hogy mutassa meg neki hogy örökre vele marad. Végig együtt élem át Kinga változását és Dave életét. Ott ülök velük a garázsban mikor Viki végre rájön, hogy hogy véglegesen dobta őt Cortez és a banda is dobta őt. Ott állok Reni szülinapi buliján mikor Arnold seggfej módon beállít és olyan dolgokat vág Reni fejéhez, hogy még én magam is ordítottam volna Renivel együtt. Ott álltam velük a garázsban, amikor Reni lélekszakadva rohant a barátaihoz, hogy bocsánatot kérjen tőlük. Ott ültem Reni mellett a szobában amikor végre felfogta, hogy akkor a szakadék közte és Arnold között, hogy az már nem biztos, hogy helyre jön.

   Az Útvesztő című könyv már az utolsó évről szól, a 12.-ről. Ebben a könyvben az első félvév nehézségeivel kerülünk szembe. Ott lehetsz Reniék első és utolsó szalagavatóján, átélheted a végzős bulikat, és ott lehet velük az utolsó közös szilveszteren is, ahol mindenkiben tudatosul, hogy ezek után már nehezebb lesz a közös szilveszterezés, bulizás, találkozás. Ebben a félévben nem csak ezek várják őket és minket, hanem egy sokkal nehezebb megpróbáltatás. Egy nagy csomó érettségi tételek kidolgozása vagy tárgy kiválasztása, a végzős bál szervezése, ruha próbák. És ebben a félévben szembesülnek a legfontosabb kérdéssel is, amit egyszer te is át fogsz élni, ahogy ők: mi legyen a továbbtanulással, hova adjam be a jelentkezésemet, egyáltalán helyesen döntök majd és ehhez hasonló kérdések. Az a furcsa az egészben, hogy ezt a könyvet pont akkor olvastam, amikor befejeztem a 8.-dik félévet és döntés előtt álltam, hogy milyen szakmára menjek tovább. A könyv olvasása közben jöttem rá, hogy mennyire ugyan azok az érzések kavarognak bennem mint Reniben. Végül ez a könyv vitt rá a végső döntésemre a szakmával kapcsolatban és így lett belőlem cukrász. Ám amint a történetet olvasod rájössz, hogy a 12/b még ebben az évben is tud meglepetéseket okozni. A sok fáradtság, félelem, tanulás közepette is szakítottak arra időt, hogy ez az év is felejthetetlen legyen mind a maguk, mind a Szent Johanna Gimi, mind a diákok és tanárok számára. Olyan dolgokban vehetsz részt, amiről te vagy mi csak álmodhatunk.

   És végre elérkeztünk az utolsó könyvhöz is. Az Örökké 1-2 elsőnek is azért áll két könyvből, mert egyben túl nagy lett volna, így pedig ketté szedve igazán érdekfeszítő volt.

Négy év, amit nem felejtesz el.

"Okos kis könyv ez, elindult a saját útjára. Én pedig most magára hagyom, elengedem, hiszen én azt hiszem, mindent megtettem, amit lehetett, mindent úgy írtam, ahogy szerettem volna, most pedig elégedett vagyok az eredménnyel, mert tudom, én a kezdetek kezdetén valami ilyesmit akartam a végére. Nem egy finálét, elcsépelt ömlengést vagy túlcsavart szálakat. Úgy érzem, ez a sorozat az egyszerűségével nyerte el mindazt, amit elnyert, én pedig végig tartottam magam ahhoz az elvemhez, miszerint "ez csak egy sztori egy hétköznapi lányról, A FIÚRÓL (csupa nagybetűvel), a tanulásról, a barátairól, a családjáról, az életéről meg úgy általában, a Szent Johanna gimiről". (Leiner Laura)

Ezzel a sorokkal zárta Leiner Laura a könyvborító hátujját. Elsőnek nem értettem, hogy miért, de miután végig olvastam, egyaránt voltam boldog és szomorú. Ebben a könyvben Reni és Cortez kapcsolata már örökre szól. Átélheted velük egy családi dráma helyzetet, egy igen kényes helyzet miatt. Az Örökké az a rész amiben már tudjuk, hogy itt már a vége felé közeledünk. Ebben a két könyvben már a cél felé haladunk. Ott lehetsz amikor Reni megkapja az élete nagy ösztöndíját. Ott lehetsz amikor Virág és Ricsi együtt készül Szombathelyre a két rockerrel Robival és Andrissal. Ott lehetsz amikor Dave és Kinga kapcsolata kiteljesül. Ott lehetsz és átélheted amikor Cortez és Reni összeveszik. Átélheted, hogy milyen az amikor a barátod annyira szeret, hogy nem csak a szüleivel veszik össze, de még veled együtt költözik Párizsba, hogy együtt legyetek. Ott lehetsz, amikor a srácok az utolsó vizsgákat írják. Ott lehetsz és velük sírhatsz és nevethetsz a ballagáson, és együtt könnyezitek meg a videójukat. Ott lehetsz amikor az utolsó közös bulijukat élik át. Ott lehetsz mikor Cortez elindul Párizsba. Ott lehetsz mikor három barátnő elválik egymástól, mert az egyikük több ezer km-re lesz, a másik több órányira. Velük együtt örülsz és sírsz, hogy bár mind boldogok de már ezek után nem lesznek többé együtt. Ott lehetsz amikor a történet végére érsz, és Leiner Laura szavaival élve, hagyod, hogy ez a történet menjen a maga útján. Nem várod hogy folytatódjon, nem várod, hogy újra éld velük az életüket, nem várod hogy tovább olvass róluk. Egy szerűen hagyod, hogy úgy maradjanak meg a fejedben ahogy voltak.

Hát erről szól, négy évnyi gimnáziumi szerelemről, boldogságról, szomorúságról, küzdelemről, barátságról. Amikor az utolsó mondatot olvastam el, bevallom elsírtam magam. Aztán pedig megértettem miért nincs folytatása. Mert ha Laura megírná, az már nem lenne olyan, az már nem róluk a bandáról szólna, hanem arról, hogy külön-külön, hogy megy nekik az élet. Az már nem lenne Szent Johanna Gimi. Ezt a könyvet nem csak tiniknek ajánlom, hanem azoknak a szülőknek, anyukáknak akik megakarják érteni, hogy a tini korban lévő gyerekük min mennek át, mit éreznek és mikkel kell megküzdeniük. A Kalauz 1-2 könyv pedig arról szól, hogy milyen részek maradtak ki, egy-egy idézet. De inkább hagyom, hogy ti fedezzétek fel ezt a két könyvet.

Elfordítottam a fejem, hogy odanézzek, és akkor... És akkor történt, hogy először megláttam Antai-Kelemen Ádámot, Cortezt.

Cortez halványan elmosolyodott, aztán megölelt... A gyomromban hibernálódott lepkék egyszer csak felébredtek és vadul csapkodni kezdtek. Cortez átölelt, közben megsimította a hajam, én pedig a pulcsiját összekönnyezve(!) néztem a távolban fellőtt tűzijátékot.. Aztán olyasmi történt, ami jogosan kerül be életem legvitatottabb, legérthetetlenebb és legdöbbenetesebb eseményei közé. Még mindig nem tudom, hogy volt... Cortez megsimította a hajam, aztán kicsit eltolt magától, hogy lássa az arcom... Fél kezével még mindig átkarolt, és óvatosan maga felé húzott... Megállt, várva, hogy mit szólok a dologhoz, és a szemembe nézett, én hajoltam közelebb hozzá. Megcsókolt!

- Nem mész el??? - suttogta.
- Nem - ráztam meg a fejem.
- Azt mondtad... - kezdte, de én közbeszóltam.
- Azt mondtam, lehet, hogy én, lehet, hogy nem. Nos - tártam szét a karom. - Nem én.

- Melyik szeptember 8.?
Tudtam, miért kérdezi. A levelemben ezt a dátumot említettem arra vonatkozóan, hogy totál
beleestem.
- Kilencedikben - mondtam halkan.

Tizenegyedik végére döbbentem rá, hogy a régóta keresgélt "legjobb barát" tulajdonképpen ott volt az orrom előtt, csak amíg én egy emberben kerestem azt, ami számomra a barátság fogalma jelentene, nem vettem észre, hogy ez nem konkrét ideál, ami egy valakiben megvan, és akkor az a nagybetűs Legjobb Barát. Hanem inkább egy puzzle, a darabja szanaszét vannak, és ha együtt látja őket az ember, akkor értelmet nyer az egész. Valami ilyesmit jelenthet a barátság. És ahogy a többieket néztem, rájöttem, nekem ők azok. Ők hatan. :)

- Oké- szólalt meg Cortez amikor biztonságosan megfogta az ablakkeretet és kihúzta magát.-Figyelnétek kicsit? Kösz- kezdte és a tekintetével körbepásztázta az udvart majd megállapodott rajtam. Jaj ne! Azt hiszem legalább kétszáz volt a pulzuom és alig mertem levegőt venni annyira féltem hogy baja esik.-Ott a padon....-mutatott felém. -Hagyd abba! Könyörgöm hagyd abba!- motyogtam alig hallhatóan. Az egész udvar felém fordult én pedig még soha de soha nem égtem ennyire. - ... a barátnőm!- kiáltotta. Reni köszönnél a többieknek?