Colleen Hoover - Hopeless sorozat 1-2. 

Amikor elsőnek a kezemben tartottam Colleen Hoover Hopeless című könyvét, a címet elsőnek nem értettem, hogy mire akar következtetni. Nem értettem, hogy  a Reménytelen mégis milyen történetet akar velem megosztani. Aztán amikor már elolvastam egyszerre voltam lesújtva, megdöbbenve és bizakodást éreztem. Szó szerint annyira meghatott ez a könyv, hogy amikor Sky elmesélte a történetét sírva olvastam végig. Emlékszem anyukám meg is kérdezte miért sírok. Colleen Hoover annyira pontosan és nagy oda adással írta le nekünk egy megtört, reményvesztett lány történetét, hogy még én is éreztem, hogy ez tényleg veszett ügy. De akkor jött a történetben a "Herceg fehér lovon" avagy Dean. Sky és Dean története olyannyira megrendítő de mindezek ellenére boldog, hogy tudni lehet, hogy a történet végére összejönnek. Bírom Dean-ben hogy minden áron harcol Sky-ért, bármit megtesz azért, hogy a közelében tudhassa őt. Kb az első 20 oldalon nem értettem, hogy Sky miért tartja magától távol a szerelmet, de ahogy haladtam az olvasással, megértettem, hogy olyan érzésekkel harcol magában, amik boldogságot és fájdalmat hoznának el neki. Minden egyes szavát imádtam olvasni a két könyvnek. Colleen Hoover nem csak  Sky szemszögéből mutatta be az életet és a reményvesztettséget, hanem bemutatta, hogy egy fiú hogy megy ezeken az érzéseket át. Hogy egy fiú miképp cselekszik. Imádtam Dean szemszögéből olvasni, jó volt egy férfi szemszögből megélni és átélni a történetet. Hogy maga Dean, hogy élte át, miket érzett, miként cselekedett.

Élek. Ha összekevered a like (szeret) és a love (szerelem) betűit, ki tudod rakni, hogy live (él). Használhatod arra, amit érzel.

Azért is szeretem a könyveket, mert képesek egy-egy fejezetbe sűríteni a szereplők életét. Sajnos a valóságban erre nincs lehetőség. Nem tehetsz egyszerűen pontot egy fejezet végére, ha nem akarsz valamin keresztülmenni, hogy egy kellemesebb résszel folytasd a cselekményt. Az élet nem fejezetekből áll, hanem percekből. Minden, ami veled történik, gyors egymásutánban, lassítás és kihagyás nélkül zajlik a percek tengerében. Akármi is játszódik le benned, az idő kérlelhetetlenül múlik közben. És a percekkel együtt a szavak és az emlékképek is pörögnek - akár tetszik, akár nem. Az élet egy pillanatra sem áll meg, annyi időre sem, hogy lélegzetet vegyél.

Ha az élet nehézségei miatt a padlón kötsz ki, két választásod van. Lent maradsz, vagy felállsz, leporolod a nadrágodat, s emelt fővel továbbmész. Én az utóbbi mellett döntöttem. Valószínűleg néhányszor még fel kell majd tápászkodnom ebben az életben. Biztos vagyok benne, hogy meg is teszem.